A nagypapám Pécsen született és Bakócán nevelkedett. Ebből kifolyólag volt szerencsém ahhoz, hogy konkrétan születésem évétől (1995) kezdve minden évben voltam Pécsen. Valamikor nagyszüleimmel, valamikor apukámmal, valamikor barátokkal. Minden évben várom azt a pillanatot, amikor elkezdhetem tervezni az odautat, meg persze az indulás óráit. Mondhatjuk úgy is, hogy Pécs a családnak egy hagyomány. Pécsnek - mint általában minden nagyobb magyar városnak - nagyon gazdag a történelme. Már a 2. században létezett, pannon és kelta törzsek lakták a vidéket. Ekkor alapították meg a rómaiak Sopianae néven a várost. A település a 4. századra a korai kereszténység egyik jelentős központjává vált, valamint fontos tartományi székhely lett. Szent István király 1009-ben alapított püspökséget, 1367-ben pedig Nagy Lajos király az első egyetemet. Pécset Janus Pannonius tette kulturális és művészeti központtá. A 150 éves török hódoltság után a város Mária Teréziától 1780-ban szabad királyi városi rangot kapott. Az iparosodás a 19. században gyorsult fel, ekkor lett híres a Zsolnay-kerámia. Pécs város 1998-ban UNESCO-díjat kapott a délszláv háború menekültjei iránt tanúsított toleranciája miatt.
Pécsi "must-see" lista: - Király utca: ez Pécs legismertebb sétálóutcája, számos étterem, kávézó és galéria található itt, valamint a Nemzeti Színház. - Széchenyi tér: jelentős idegenforgalmi központ. A térbe 12 utca torkollik, többek közt a Király utca is. Itt áll Gázi Kászim pasa dzsámija, a Nádor szálló, a Városháza, a Megyeháza, a Zsolnay-kút valamint Hunyadi János bronz lovasszobra is. - Szent István tér: itt található a Pécsi székesegyház (érdemes megfigyelni, hogy annak tornyai nem teljesen egyformák) valamint az Ókeresztény sírkamrák is. A téren van egy kellemes park is, szökőkúttal. - Zsolnay Kulturális Negyed - TV-torony: a Mecsek Misina csúcsán álló torony 197 méter magas, mely a város különböző pontjairól is jól látható (például a Széchenyi térről, Havihegyről is). Magyarország legmagasabb épületeként nyílt meg 1973-ban. - Niké-szobor: kicsivel a TV-torony alatt található, innen is gyönyörű kilátás nyílik a városra - Állatkert: a jelenleg felújítás alatt álló park várhatóan 2015 szeptemberétől lesz újra nyitva - Havihegy: a Mecsek déli oldalán fekszik, a városra innen is pompás a kilátás Pécs közelében levő kisvárosok is remek kirándulási lehetőséget nyújtanak. Ilyen például Orfű, ami ismert a nyári Fishing on Orfű fesztiválról; Siklós, ahol Tenkes kapitányának várát tekinthetjük meg; valamint az abaligeti cseppkőbarlang, aminek környékén még csónakázni is tudunk a mesterséges tavon. Végül, de nem utolsósorban Harkány, ahol strandolni is lehet.
2013 májusában miután lekonfirmáltam, azt kaptam a családtól, hogy az iskola által szervezett külföldi egyhetes útra elmehettem. Az úticélok Brüsszel, London, Párizs és Disneyland voltak. Bizton merem állítani, hogy szerintem ekkora lehetőség nem mostanában fog az ölembe pottyanni és ezúton is nagyon hálás vagyok ezért az ajándékért.
Egy pénteki napon, délután hat óra felé indultunk el a hatalmas Challenge-es busszal első célunkhoz: Brüsszelbe. A busz nem volt túl tágas, de kényelmesnek bizonyult és pár óra után a hangulat is kellemes volt. Bemutatkozott az idegenvezető és a két sofőr is. Elmondták, hogy ez a busz egy hétig az otthonunk lesz, teljesen megbízható, bármit fent lehet hagyni, mert biztos, hogy minden úgy marad ott, ahogy hagyjuk. Másnap délelőtt 11 óra körül érkeztünk meg Brüsszel belvárosába. Kaptunk egy kis idegenvezetést, megnéztük a céhházakat, az ízek utcáját, a pisilő kisfiút (és kislányt), majd pár óra szabadidő következett. Nem igazán tudtuk feltalálni magunkat, sőt, többen féltünk is. Túl sok ember volt összezsúfolva egy kis helyen. Találkoztunk magyar turistacsoporttal is, akik közül egy srácnak le volt tapasztva a szemöldöke. Mondta, hogy vigyázzunk, nehogy úgy járjunk mint ő: a nyakából akarták kitépni a méregdrága fényképezőgépét, így keletkezett a seb a szemöldökénél. Szabadidőnk után indultunk el megnézni az Atomiumot. Többünket megdöbbentett, hogy sokkal nagyobb, mint hittük. :D Nem időztünk el ott sokáig, épp hogy megnéztük, fotóztuk, néhányan ettek egy kis sültkrumplit ketchuppal, aztán indulnunk is kellett.
Délután öt óra körül célirányosan Dunkerque felé indultunk. Első esténket töltöttük a Formula1-es szállón. Elmentünk barátnőmmel a közeli Carrefour-ba bevásárolni, vettünk egy-egy felsőt is, jól éreztük magunkat. Estefelé Bazsi (az idegenvezető) ismertette a programot: hajnal négykor ébresztő, negyed hatkor indulás a komphoz, mert indulunk Doverbe, aztán Londonba. A reggel - izé, hajnal - zökkenőmentesen alakult, nagyon pontos kis csoport voltunk már akkor. Egy gyors tankolás után a part felé indultunk, ahol "becsekkoltunk" és szálltunk is fel a kompra. Az út egyórás volt. Először éreztem úgy, mintha részeg lennék, és míg mások jókat reggeliztek (pl. hagyományos angol reggeli) én a kajára még csak rá sem bírtam nézni. Helyette inkább a doveri fehér sziklákban gyönyörködtem. Az idő borongós volt Dunkerque-ban és átérve Doverben is. Miután leszálltunk a kompról megnéztük a doveri kastélyt és sétáltunk is egy kicsit. Bazsi megtanította nekünk, hogy ha az angolok szarkát látnak és az idő borongós, esetleg esik, akkor egy hangos "Good morning Mr. Magpie!" mondatot kell neki odakiabálni és az idő jobbra fog fordulni. Hiszitek, nem hiszitek: így lett. Londonba érve kisütött a nap. Első nap rengeteg helyen jártunk: Tower of London-t nézték meg páran (mi inkább szuvenírt vettünk és ettünk hahah), átmentünk a Tower Bridge-en, megnéztük a bűnös városrészt, láttuk a Globe színházat, átsétáltunk a Millennium Bridge-en, kívülről megnéztük a Saint Paul's Cathedral-t, bementünk a British Museumba, majd aki akart kiment vásárolni az Oxford Street-re (milyen meglepő, erre kaptuk a legtöbb időt). Azt viszont máig bánom, hogy nem szántam pár fontot egy rövid utazásra egy double decker-en. Kora este indultunk el Pinner-be a fogadó családjainkoz. Itt sajnos csalódnunk kellett, de ennek részletezésébe nem szeretnék belemenni. Szerintem azzal mindent elárulok, hogy megszabták nekünk, hogy akkor mehetünk le csak az emeletről, ha megyünk el vagy ha kajálunk a nappaliban, és ezeket is csak külön engedéllyel tehettük. Amikor a kertben tartózkodtunk kint, akkor is folyamatosan figyelve voltunk valamelyik ablakból. Nagyon frusztrált minket ez a hozzáállás.
Második nap is gyönyörű időnk volt. Megnéztük a Natural History Museum-ot, a többiek bementek a Madame Tussauds-ba én pedig addig Bazsival voltam a St. James's Parkban mókust etetni. Később elmentünk a Harrods-ba, ami Dodi Al-Fayed és családjának a luxus üzletlánca. Gyönyörű, drága és csicsás, de ez is egy örök emlék marad. A harmadik napon már nem volt szerencsénk az idővel, egész nap esett. Megnéztük a Trafalgar Square-t, a Big Ben-t, egy kisebb csoport felment a London Eye-ra, mi pedig barátnőmmel és Bazsival megnéztünk a LondonEye-ról egy 4D-s kisfilmet, majd beálltunk a London Dungeon bejáratához, mert oda annyira nem esett be az eső és vártuk, hogy tovább indulhassunk Greenwich-be. Ott meglátogattuk a National Maritime Museum-ot, majd felmentünk a 0. hosszúsági fokig és gyönyörködtünk a kilátásban. Greenwich után indultunk el a csalagút felé (ami egy hatalmas élmény), tehát mentünk vissza Franciaországba, pontosan Calais-ba aludni egyet.
Calaisból Párizsba indultunk a következő reggelen. Egy calais-i boltban volt egy vicces esetünk egy magyar férfival, aki magyarokat nem meghazudtoló módon pofátlankodott be elénk a sorba a kasszánál, szóval kicsit késésben voltunk. Párizs külvárosában egy hatalmas dugó közepébe csöppentünk. Miután sikerült a busznak letennie minket a Cité szigetnél, egyenesen a Notre Dame felé indultunk. Egy rövid helyismeretet követően be is mehettünk, vettünk a Notre Dame előtti téren mini Eiffel-tornyokat és ettünk is a közeli kis szuvenírekkel teli utcában egy-egy isteni hotdogot. Később a sziget körbejárása következett, majd a környező nevezetességek meglátogatása. Így utólag belegondolva hihetetlen, hogy mennyi helyet meg tudtunk nézni egy nap alatt. Jártunk az InvalidusokDómjánál, a Louvre-nál, a Jardin des Tuileries-nél, végigsétáltunk és vásárolgattunk a Champs-Elysées-en, végül a Diadalívnél találkozott a csoport. Onnan indultunk tovább a napunk fénypontjához: az Eiffel-toronyhoz. Soha, álmaimban sem gondoltam arra, hogy oda egyszer valaha fel fogok jutni, és igen, ott voltam! A kilátás gyönyörű volt, sosem tudnám megunni. Sajnos csak a második szintig jutottunk, mert a teteje valamiért zárva volt, de így is megérte. Azt a két szintet is lépcsőn tettük meg, és annyira örültem, hogy ott lehetek, hogy egyáltalán nem érdekelt az, hogy mennyire fárasztó annyi lépcsőfokot megtenni (amit megszámoltam, de nem emlékszem). Az is egy örökké maradandó emlék lesz, hogy annyira megáztunk a torony alatt, hogy arra szavak nem voltak és egy vicces sofőri ugratás után felszállhattunk a buszra lucskosan, de megérte. Láttuk "csillogni" az Eiffel-tornyot, még ha csak pár másodpercre is, de láttuk! Mindez este fél 10-kor történt, ekkor indultunk vissza egy rövid buszozás után Párizs melletti Formula 1-es hotelunkba. Utolsó napunkon esőre ébredtünk. Ez nagyon elkeserítő volt, ugyan is a program az volt, hogy az egész napot Disneylandben fogjuk tölteni. Itt újra úgy éreztem magam, mint egy kisgyerek. Teljesen felpörögtem a játékoktól, a hullámvasutaktól. Itt próbáltam ki először hullámvasutakat és nagyon-nagyon tetszett az az adrenalinlöket, amit mindegyik adott. Egyetlen nap édeskevés arra, hogy a játékok nagy részét kipróbáljuk, de mi azért próbáltuk a lehető legtöbbet belesűríteni a programunkba. Szuvenír vásárlásra is jutott idő, gazdagodtam egy Minnie egér füllel, egy szintén Minnie egeres tükrös hajkefével és egy Disneyland Paris feliratú hűtőmágnessel. Persze ez a nap sem telt el eső nélkül (mint ahogyan az előző három) és az Indiana Jones hullámvasút kipróbálása közben leszakadt az ég, amit meg kell hagyni, így még élvezetesebb volt. Körülbelül délután hat óra fele indultunk vissza Magyarországra. A kedvünk nagyon jó volt és a buszon hatalmas élménybeszámolókat tartottunk tanárainknak. Székesfehérvárra másnap kora délután érkeztünk, hulla fáradtan, tele élményekkel.
Podráczky Anna vagyok, 19 éves székesfehérvári diák. Nekem jelenleg az érettségi vizsga időszaka tart, egyetemre pedig Budapestre jelentkeztem. Kedvenc időtöltésem a gördeszkázás és az utazás. A helyeket, amerre útjaim során járok ugyanakkor lencsevégre is kapom, mivel fotózni is nagyon szeretek, de csak hobbiszinten űzöm. Legfőbb úti célom Budapest, mindig találok valami új és érdekes helyet, amit érdemes megnézni. Ezzel egyetemben nyitott vagyok új helyek megismerésére is, például a Balaton környéke, Kelet-Magyarország és Dél-Magyarország. Ha pedig külföldi útról van szó, a szemem felcsillan és teljesen bepörgök a tudattól, hogy a határokon kívül is utazhatok. Ezt a blogot azért hoztam létre, hogy nyomon tudjátok követni a kirándulásaimat, élménybeszámolókkal és fotókkal. Nemsokára hozom az első élményemet. Esélyes, hogy először a régebbi (például 2013-as) útjaimat, vagyis utamat fogom előnyben részesíteni és úgy haladok fokozatosan a jelen felé. Igyekszem gyakran frissíteni.
